Midőn
Midőn Midőn ezt írja... azok robbantanak,pályaudvart, plázát vagy repteret.Vagy halálos közönyét ontja a nap,és alszanak a gonosz szellemek...A nagy fenevad országot tipor,ő tévét néz és rántottát csinál.Ezredévek morajlanak mikormegáll a had a város falainál.Műholdjuk halált ígér, várni kell,már untatja az őrült csillag-játék...Hogy föld-gyomrából a sárkány-faj kikel...- megdöglik... új rend épül a romokon...megszokható... - de itt csöndes a táj még,szikrákat szór egy vén templomtorony.*Történelem 1.Kedvelem a másvilági lángokfakó jelírását, árva énekét,ki lénytelen az űri-méhbe vágyott,ha a fényalatti térbe színrelép.Sürgő múltat temet, száraz okokat,viselem helyette bámuldozva én,évezrek súlyát, ükös alakokat,s a fontosabbat csak néha sejteném.Lelkek csapása özön-zivatarban,szél szólt, te beszéltél... (keress más eget!)- világforgatók lángperzselt talajban. Alvaélek, várok, tőletek már távol...mint ítélt egykor korhadt fegyvered,- dús üzenet csonka másvilágból. 2.Lassan ősz lesz jönnek a hétközöklassan sző a három gonosz asszonyegy aiónnyit még hogy elhalasszon(nektárt iszom vért köpök) vándorlelkem mit nyer e kalandonha kedden mond csütörtökötbár sejti az "égi - tündököt"(gyermekkori fények stb. tavasz-nyom) már-már ember egy Illés-szekérenkigyógyító csöppnyi távolokvolt-napjaim tűntét bemérem ha lassú ősz rólad álmodokhíg csodák patakzanak éppen(de csak sziklából ó kárhozott)* Kincses jövő Kincses jövőt utódokra hagy.Nem vetné magát ki ablakán.Tiszta fej, félelmes falak.Nem jutsz túl a tízezer szobán.Megint a tér, a fal, a vér, az árnyamimagunknak akik lehettünk.Toronyházból a végső halálba.De visszaszárnyal néma testünk.A billentyűk, a lenge háló.Tiszta fejjel amíg a föld forog.Szemez, kihúny a rácsodáló.Harmincnegyedikbe lépő Krisztusok.