Kelet-Európa
Kelet - Európa I.... S néztem hogy úszik el a "tojáséj" ---és tükröződött mennyi csillagrajz-alakahogy a metróból tolongva tarka népekszázlábúakként iramlanakés mint menekülttáborra ha a csönd leszállvillamos-lámpák hosszú árnyainálhallgattam mit susognak a lakótelep-falak A padokon részegek feküdtekmert vad álmokra gyűlt bennük a holdkórés látszott az ég meghasadt ezüstnekmint fénytörés eltévedt ufók-ból- 'hol lim-lom tájain egy (fr)ady-szobrotsprézett tele a rá-szedett-vedett utókor. II.Már mocorog kidugná fejétrossz vackaiból a holnap reggelegy villamos érkezett elédés ott ülsz benne véreres szemekkel A szürkület röntgen-árnyaimozdulatlan utcasorra dőlnekvalahonnan az alélt várost hallani- visszhangjait ittlévő idődnek III.Csikkeznek hálnak a vencelenkelet-közép délután -de még minden álmos hajnalia végzet rezzenéstelenelső színek a hosszú tél utána vörösön szent márk galambjai Múmiáit bontja a keselyűségálomláda rejt titkolt chippeketbámuljuk a legvakabb valóthúnyt szemünkben a videoklippeketmegérezzük a vérszagotmindenképp gyanús színterenistenünk látványt és pénzt adottde itt hagyott a jövőben hirtelen*Civilruhás orvosok 1.A bombázó nők régen szétszéledtek...- nem is voltak soha, /persze csak a tévén/,/kihűlt szemgödör kacsint a férfiszemnek..?/azt az estét ha egyszer újraélném..! Hol a buszmegálló, ahonnan haza...és a szép fejfájós pl. - hol van ő?/ Harisnyája volt, angyal-illata…és most csak fénylik lomhán az utcakő./ Mikor talán a bőröndöket hoztam.A front, - mondják -, egyszer csak betör...Nem való ez, /bár érzem, szívem dobban/, egy kórház volt mégis, a Különleges Körlet...?És a semmiből a nyúlszájú ellenőr:"fussunk, talán még elkaphatjuk őket!" 2.Civilruhás orvosok az ápoltak között.Semmi feltűnő. Tízperce ismert betegtársakbúcsúznak tőlem érzelmesen. Sok az üldözött./Néhányan kémjei a nagy világkormánynak./ A kórház /?/ /lent rab vagy hulla-kocsi.../ - bérház is lehetne,körfolyosó odakint. Végre egy nővér, ez biztos.Nevetgél, zavart. /Esni vele máris csöppnyi szerelembe?/A hely, a kóreset egyaránt titkos. "Szóval nem emlékszik..." - mondja. "Dehát elkövettemvalami rosszat"? Félrenéz kicsit, - szívemet szinte hallani -,"Hiszen kilógott,azért hozták be..." Így állunk ketten suhogó kabátú orvosok között, /börtön-ábra, látom, mégis az udvar..?/ - akikkel metafizikai beszélgetést kell kezdeményeznem nemsokára. 3.Lőni kellett. /A távoli tükörre.../Céltábla sehol. A szűk, hoszúkásfolyosó, /lehetett volna pl. zsákbafutásis.../ ahol sorukra vártak sürögvea föld alatti térbe utaltak.Mind vidámkodott, /mutatták, - "lőniígy kell"/, volt idő még elköszönni,ismeretlenül is szívükbe fogadtak,úgy éreztem... Nem tettetett barátságami alakult, injekció és fegyverközelében az ember átlátbizonyos dolgokat. A tükrön a lyukszaporodott. És akkor egyszercsak, - mire rámkerült a sor, - eltűntnek véltek!Szólt egy hang: "most beutaljuk,vagy tegyük ki újabb veszélynek?" (Kezdtem nem érteni ezt az egészet.)*Két évszak I.Megsokasodtak a gondok a hírek az emberi harcokmegsokasodtak a múltak is és jelenünk igaz árjánócska időnk gyülevésze nappali agy-lazulásokeljön a postás hozza a végtelen űrt a tatyóbanzúdul a metró gyűrűk ura tekerészik a sárkány(római-lomból építik újra háború ellenrossz katakomba-szerű holt város gomba se nő itt)hajnali bár-zene szól valahonnan bár csupa fésültöltönyös ember élvezi itt jó menzai kosztját(bankosok ők cseverészve tervezik épp a jövőnket)zúdul a hullám mintha dagálykor és tovasöprifontos időnk és komfortos úszó-szigetünketnem baj nézd a körúton isteni nők sokasodnak (meg különös népek fellini-film az egészVáros) örök és romjaiban divatos csak a múlt vanitt a jelennek díszei közt csak pára gomolylikén hülök itten déli verőn most és a spalettákfélig csukva libegnek megsokasodtak a múltakillik a hinta a térhez illik gyermek-időm mosthozzám nézem az ablak alatt libasorban a népekmég mielőtt elsüllyed a mi szigetünk is a ködbenközben építik újra a metrót római-lombólés csupa öltönyös ember ebédel gyorsbüfizik lentpontos időnk tovaröppen (megtekerül ama sárkány)eljön a postás hozza a végtelen űrt a tatyóbanII.Kétezer ennyi meg ennyi zúdul egy évszak a mélybőlmásika lomhán elhúz új melegebb övezetbesemmi se történt átmetrózol a hold alagútjánhinted a mondataid és fénysebesen befelé szállszmennyi üres pezsgő év-végek mennyei-árnyékmeg szomorú és szépszemű nők itt ebben a könyvbenmelyet utoljára húsz éve talán lapozott egycsontos öreg kéz életedet még át alig éltedgondolod és odakint havazik most várakozol --- (...húz ki a lélek zárva a mindenség ege zöldszínvénád vakcsobogása se hallatszik soha többégukkereden csak a hold odakint tán gyermeki lelkek- sok kicsi lábnyom - zöld ereidből a vér tovaszáll csakföldre bukó indáid ahogy tekeregnek a padlónés egy másik naprendszerbeli táj szele hív márballada-hősök énekeit füleled a falakbólnézed a szürkés macskákat ahogy elheverészneklassan unottan a lábad előtt...)*Egy nehéz nap éjszakája 1.Mondja gumiszobában vannak az ismerősékmárhogy a földrengés miatt kényszerű kúránvolt áradás is és azt nagy kiszáradás követteodafenn helikopterek lent a nép várva a bő adománytnekik pedig szúr ott jobbra csak ennyi a bajszóval zűrzavaros egy helyzet míg értük az ország izgullehetne pl. táv-sakkal elütni a drága időta játszma közös de mások égtájak (honnan e sport is eredígy mondják) izgalom ez a javából egy bástya-ütésitt teljes sort lekaszálhat mint most a valóságbanlábadozó túristáknak pedig olcsóbb sokkal a netazon is játszhattok mondja vagy levelezhettek akárcsakhogy úgy kb. kétszáz évig is eltarthat a partimint egykor a nagy hindu miniszternek (akinek neve "Bástya")- fordíthatjuk így - mellesleg híres jövendölő is volta baljós csillagot lezuhanni épp születésekor láttákazért jó apaként később buzgón szorgalmazta a békéta megszállókkal lányait sorra s örömmel a szultángyönyörű háremébe rendre beadta... 2.Lomtalanított szövetekkel vonja be anyja a bútorokat.Ekkor a férfi elveszti türelmét. Jön az öreg. Ő egy mártír.Zokniba mászkál, csöndes. Úgy viszi le a ház szemetét.A szomszéd elmebeteg kutya vicsorít. Ekkor a férfi fölébred."A Nemzetiben, igen, ott volt kitömve főnökünk, a szent dioptriás"- állt gyorsírással a cetlin. Mert hiszen ő volt aki mondta:"Telefonfülkékkel maga mit bajlódik? Lusta-kezű a szakmáhozés későn érik!" Most ott csodálhattuk életnagyságban, huzalok közt,valamely plázában mit a nép terror-házának nevezett. (A Nemzetit átrakták.)A férfi bólogatott. Később feleségül vette a lányát, megvolt a rokonság.(Mint ahogyan az emberi testbe a zsír lerakódik? - múltak az évek...)Most fürdeni készül, keresztrefeszített ingje alatt bujik át, kikukucskál.Próbál igazodni, megtudakolni mikor jön végre a vízszerelő.Kétségkívűl nyálkás napszak ez így. Fel sem kelt a napunk.Trappog át a lakáson. Hüllő-szerűségek a fürdőben. Főleg a bojler.*Égtájak Falaid skót várat idéznek, zöldell az isteni repkény.Törpefenyők állnak szálfavigyázban a kertben.Egy őskori gyík, egy megkövesült pofa-nyom,és persze a tenger, méla közelség. Bevonod csápjaidat,sétálgatsz, lassan iramodsz most, néhány méternyire csakdűnéid fölött repülve át. Tájak, ahol évszak-igát könyörög a lélek.Leghűbb őröd a szolga-piacról hozza az embert.Római, kelta szavak kavarognak a térben,elvegyültél szent fáid között, varázsvesszősvikingeket látsz, vagy távoli szomszédaidat.Jönnek a múzsák lábizom-izgató saruikkal.Idebent jópofa sürgés, integetsz a szolganép felé.A legkisebb fuvalomra is rezdül, tovaúszik a pamlag.Senki sem érzi változásaid. Átheverészed az alkonyt,falaid skót várat idéznek, lebbenő függönyeid a tengert.Mint bálna a planktonokat, szűröd fogaid közt a citromos teát.
