Egy ember vidékre költözik, egy szép nagy házba, amit fel kell még újítani, úgy, hogy a teret kettéválasztják és a kisebbik részbe az építész, az eladó régi barátja költözik majd be, aki a munkálatokért cserébe, bizonyos ideig irodaként használja, vagy lelakja majd a felújítás költségeit. Ez a megállapodás mindenkinek megfelel, az eladó, az építész és az új tulaj nagyon örülnek, kezet ráznak, és mindhárman igazi jó haverok lesznek ezentúl. Az építész és brigádja nekikezd a felújításnak, de kiderül, nem értenek hozzá és félbehagyják, majd pedig telnek a hónapok, aztán egy - másfél év is elmúlik, és semmi sem történik az ügyben. Ekkorra már az építész és emberei teljesen eltűnnek, de valamiért az eladó továbbra is bizakodik, miként az új tulaj is. Aztán az építész megint megjelenik és bejelenti, hogy ő inkább a szomszédba költözne, ahol megismerkedett egy nővel, viszont a volt tulajnak, régi barátjának, aki épp válik és el kell hagynia otthonát, megcsinálja az elmaradt romos területet, hogy az lakja majd le, a megállapított feltételek szerint, valamint kijavítja a nagyobb házrészben az eddig okozott károkat, viszont a munkásai mind leléptek, ezért időt kér. Ekkor egy hatalmas szippantós tartálykocsi, amit dugulás miatt hívott ki az új tulaj, belezuhan az emésztőgödörbe és tönkreteszi az egész udvart, de miközben daruval próbálják kiemelni a földből, előkerül egy eredeti stradivari hegedű. A régi tulaj azt állítja, hogy őt illeti a hangszer, az építész szerint viszont az egyik munkása hagyta el, ezért pereskedni kezdenek. Az önkormányzat ezután életveszélyessé nyilvánítja a házat és elkobozza a hegedűt, a szippantós kocsi viszont bent marad az emésztőgödörben. Ezután három idegen sátrat ver az udvar megmaradt részén, kijelentve, hogy joguk van ott élni. A régi tulaj közben összejön az építész volt feleségével, mert mindig is tetszett neki, bár eddig sosem vallotta be. A három idegen esténként hatalmas kártyacsatákat vív a sátor előtt, majd ahogy egyre hűvösebb lesz, beköltöznek a romos házrészbe. Az új tulaj udvarolni kezd egy közelben lakó, svájci nagynénjével együtt élő csinos ifjú lánynak, és hamar elkezd komolyra fordulni az ügy. A nagynéni igen gazdag, és a virágok szerelmese. Amikor először megpillantja a félig kész házat és az udvart, felajánlja, hogy szívesen felújítja saját költségén a fiatalok számára az egészet, ha cserébe néha majd átjöhet kertészkedni. Természetesen létrejön az egyezség, mind nagyon örülnek neki, rendesen meg is tanácskozzák többször is a részleteket, gondolatban már kész a terv, ahogy a romos falakból borostyánokkal futtatott, virágzó díszkertes birtok válik. Egy csodálatos hajnalon, épp a közelben levő barátságos kis tó ezüst vizén csónakázva nevetgélnek jókedvűen, amikor egyszer csak az új tulaj szeme láttára mindkét nő alakja elmosódik, majd köddé válva örökre semmibe tűnnek hirtelen. Kiderül, mindketten apszaraszok, (mennyei tündérek Indra egéből) voltak valójában. Az új tulaj hazaindul, és most már tényleg fogalma sincs arról, hogy mi legyen ezek után.
