Monológ
Monológ Először csak a nyár és a lakás színeiegy talányos öröklét a Nincs éles határána hajnali holdkór a kertben és a vigyázó anya-csillagnap-fenyők heverésző illatos állatokegy sosemvolt padlás széthordott kacatjai -színezüst fényképek a napszakokról Aztán az esztendőkké szűkülő időkonyhai méz-íz fölfedezett világtájai a háznakmég mindig a dzsungel-nyarak a sziú-indián kormedvetalpként föltálalt rántott parizered két csata közöttgyerekzsivaj és delfin-zajok az uszodábólés Pista bácsi szépen barnuló falába --- Összekeverednek az évek mint hamiskártyás ujjai között lapokpersze hogy komoly ember lettem felnőtté hülyülve végleghajdani legerősebb és osztály gombfoci-bajnokpersze tudom kizárólag tanáraimat hibáztattam rossz előmenetelem miattés bízva mondtad egyszer talán ügyvéd lesz belőlemde csak sajtópatkány lettem és gyermek-idomár(már ami a legkomolyabb munkahelyeimet illeti)már bánom tékozló önkéntes száműzetéseimetmetrókból fel rosszagú környékekre visszaés mindenütt csak szerszámfejű emberek ahogy gonoszkodva szívják a lecsót fogaik köztnagy nyári alkonyokona gyermekkor csillagai alatt már fűrészfogú feszült vadállatok figyelik mozdulataimelhagyott lakásaimon görbe lakata nap torkolattüze éget arcomtól három méternyire csapong lepke-jövőmde azért mindig eljön egy feledtető éjszakaaztán megint a vas-korszak persze megint elveszett hajónak lenni az óceánonlám ilyen a felnőttségmegszólal a hintaló a kakukkos óra a lépcsőházban egy ismeretlenmondja boltból vett ételt nem ehet mert attól felfúvódikpersze hogy egészségesen élek sok zöldséget fogyasztok és gyakrabban foglak hívnilátod pöttyös ezüst kacagányban szavazni mennek Edömér bácsiékés már megnyílt közelünkben az amihez-hozzáértél-meg-kell-venned áruházahol fotocellás ajtók nyisszantják le egy-egy sietős vásárló fejétpersze hogy sok a barátomaz egyik pl. az ágybaszarás problematikájáról ír tanulmányokatmagánéletem most is rendben vanpont annyira mint amikor baráti szivarfüstben magyarázta a nap-kitöréstdoktor kovács hiéna ügyvéd reményedbeli apósomlegalább vadító ruhákban mászkálnakés arcpirosítót használnak hölgyeink még mindig ezer évekkel egyiptom utánennyi örömöm azért akadszerelmeim mindig is föld-istennők vagy unott járókelőlányok voltakdehát mutass egy nőt pszihés problémák nélkülmost már elveszemlátod hazajöttemültetek törpefát megsimogatom a házimedvétmár nem akarok nyugdíjas csősz lenni építeni kezdtem karrieremetigen az unió fontos embere is lehetek egyszer most már bizonyosvagy legalább egy kártya-szövetségémost már bízhatsz bennemés talán még büszke is lehetsz rám***Sorsodnál is lényegtelenebb Rendet kéne tenned már az évszakok közöttsoraid megint konganak mint éjjelente a holdismeretlen zene szűrődik a fák lombjaibólismeretlen halottak sétálnak álmaidban Megint félistenek és farkasemberek koramég két örökkévalóság a holnaputánfalramászó hangyák fülelnek mozdulatlanulaz esztendők elvesztik jelentőségüket *Szökjünk barátom szegjünk szerződéseketevilág fehér zajából szökjünk továbba téridő az utcatáblák a kutatható galaxisok közüla valóság nélküli oszlopok a mondhatatlan csillagképeia konyhai vízcsöpögések előlhagyjuk itt legalább ezt a várostahol csak köszönőemberek s befalazottak *Az ismeretlen fajnak volnál ivadékaa föld túloldalán a másika létező lelkiismeret és ami nála is fontosabbkicsit a világ és én is kicsit Látod verebek ragyognaklátod gyönyörű nyakkendőtűk ragyognak(szeretnéd széjjelebbhúzni a réstkoporsódon melyet rádszögezett a mániákus idő) Új lapokat életet kellene kezdenivilágűr-süketen vakontündöklők és végelgyengülők közöttvértanú-elmédet odahagyva *Megint határ határok tükrök fényességemegint fekete varjak a jövendő tél öregasszonyaimegint napihírek egy hatvan évvel ezelőtti újságbólválladon reggelre ismeretlen sebekfejedben halott költők a halmozottan fogyatékos időben pedigsorsodnál is lényegtelenebb történetek zajlanak
