Nulla óra (versek)
(Nulla óra) A nulla-órás busszal jött haza szédült még és feje körül álmosűri-kéken derengett az éjszakaszikrázott mint egy tengerparti városa megszokott falak között a céltudta jól csak ócska megváltást hozamíg ezer élet körülötte lángola nulla-órás busszal jött hazaaz istentelen árva éjszakából („Csak felugrott egy kávéra fel hozzámhajnalom ha úgy ragyogna mégisott hevert már karácsonyom rossz fámott hevertem mozdulatlan én ismég hó-nyomok az ismeretlen tájonnemléte a szállingózó hóbanegy volt-karácsony hogy többé ne fájjonfelejteni ezer altatóm van”) Még mielőtt utcaember lenneelmosódik visszatér megintelmerül a kékzománcú csendbemielőtt szétnéz vagy unottan legyinta megszokott falak között a célismeretlenebb lesz mint annyiszor(„a nulla-órás busszal... többet ne remélj…”)időben érkezik éppen semmikor (Piciny Októberek) Átjártok újra, talaj menti őszök.Ős-okok, évek, kifordult idő.Piciny Októberek - megint legyőztök..!- hajam hull, szakállam kinő.Inkább várok, elrejtőzök,inkább a mennyezet, mint az ég-redő.Örök-kripta, izgága ősök…(ezer év, lassan érlelő). Ezer év, vagy csak egy évszak itt,és én iszom a „felejtés-pohárból”.Pán-földi éj, tűnt csillogás vakít,kigyúlt plázák... barlangi jászol...„szarvas szarván szálló idő”,hamu-taréjos, kiszáradt tengerek,és ilyesmik… de miért kívántamitt élni, egy bolygón, veletek..? Ezer év, vagy csak egy évszak itt…Megannyi zsongás, kerge ősz.Egy kanbusz és egy csiklós kergetőz.Hallani újra a város hangjait.Inkább várok, inkább elrejtőzök,bambulok, vagy hívom a szeleket.Október fényei, arcomra redőztök…(…de miért kívántamitt élni, egy bolygón, veletek..?)
