Hétköznapok (vers)
Hétköznapok…Isteneimre igyunk és éljünk jól befelé szólszlassú mosollyal szívod az elkunyerált cigarettátés körülötted bomlik a kastély langybelű káoszmint amilyenből vétettünk valaha megigézőtükrök perzsa fotel egy jim morrison-szerű ember lép hozzád közelebbről kő-lepedék szerű vén arckétezer éves vad tulipán falakon fura címerrégi barátnők árnyai tévtanítók feketébenasztalodon egy élet-elixírrel telepancsoltkarcsú pohár… …mert nem távozik el aki járja kimért maratonjáts nem közeleg így mondja a mester a néma robajbanés tág szembogarával fürkész rád mosolyog majdlassan felszívódik a térben ahol csupa részegvad demiurgosz lebzseli át idejét miniszoknyáslányok közt akik itt heverésznek mint a teremtésóta nőnemű démonaink ama kertben… * …Csak lerovom köreim mert tartozom én is az égnekmormolod ismét reggeli fény gonoszok szeretésenyűtt hegedűk csupa zsongás némi humor felerészbenígy telik életed itt el szűnnek a vad ideák isrá-rátéveszmélni a múltra furcsa bizonyságszikláid leomoltak és ez a pálmafa-hajtásparkettádból egyetlen jó sky channeled mostmint a magányos egykedvűek furcsa talányaköznapi dolgok közt kataton lebegésed is elmúlt járod az árnyékod lefedő tömegekkel a várostvésed a tőrbe neved még tesz-vesz benned a csontvázálomi táj szent műanyagokból fos-színű házakmetró-hullák rossz graffitik kifelé fuvarozzatested a konflis hála az égnek északi fénybenhúzol el innét újra felébredsz már nyalogatjákarcod egy bosch-szerű piktor tájairól idetévedtvégül is ártalmatlan szörnyű szép szalamandrákkésőbb lusta kövér tehenek mint india párásreggelein pedig életedet itt töltöd a nyolcban meg születésed előtti szeszélyes égi-lakók közt… * …Ülnek a kávéházakban vagy a négy fal köztkb. száz éve a költők s némely hírlapi firkászés egy szolgálatkész pincér hozza a tálcátrajta pohár víz telnek az évek háborúk isrá-rátörnek az emberi nemre a szellemek is meg- mondották a szeánszon már hogy semmi para mert kuglófot kapsz egy szonetér’ flekkért vacsorát ésa telefon beszarik kurbliznod kell de különbenelhunysz aztán száz év múlva meg ülve lebegszmajd egy ostoba hév-en vagy röpülőn a magasbanszárnyalsz mint a középkori szentek elragadáskorvagy felhívod a főnöködet céges mobilon hogylovecraft véneinek szuszogása a vár hegy alól kis-sé idegel meg kellene várnod a század esetleg múló bősz aionunk végét egy távoli csillagútmutatása szerint max. konyhádig araszolsz kiúgyse figyel mert épp tahitin van két hete megtértmint fura vallások szeretetrohamában a hívekúgy magyarázza az írást persze a méru leomliktűzbe vetül az összes metropolisz elenyészez bizonyos – bár humoros tévédből a sátánmég célelvű jövődről mantráz zöld lepedődreráhamuzott valami itt kallódó haverod(ez pl. jobban bosszant)
