Felkészülés
Felkészülés (Filip Tamásnak) Tíz éve még nem érdekeltek a megtollasodás lehetőségeiüres árkok fölé hajolsz hazajövetelkor készülsz egy felejthetetlen éjszakára az erdőkerülők élete vonz meg a filmrendezőké feküdj az alvásnakvolna most ideje három napontalecserélődnek gyomor nyálkahártyáid és ki tudjaéteri és egyéb szubtilis testeiddel ismi minden történhet miközben élsz Úszkálhatsz megint az ismeretlen éjszakábancsupa nehezék léted a múltsisakos katonák várják a hordák beáramlásáttűzparancs nincs csak a bizonytalan holnapévtizedes mozifilmekben gyilkolásznak a negatív hősökaki túléli mellékszereplő marad sohasem volt fegyvered sohasem párbajoztál mindkettő tilos ma már a magadfajtánakvár egy hivatal és nők akik miatt nem érdemes párbajozni mégis lüktet a szíved elalvás előtta tornyok között ismeretlen parancsszavaka fülben a súgásharmadik szemüket felnyitó lámák bámulnak kristályba víztükörbe de tudod hogy a róluk szóló legendák is csak elterelő hadműveletek
*
NapnyugtaI. Bóklászott a láb és kizuhant a test, óvilági öröklét voltkedvenc napszakunk. Lobbot vetett az asztali márványszellők zörgették fagyálló bokrainkat. Összetekert térképekgerinceit matattuk, miközben a fűtetlen szobában gyűltekaz érintetlen érmék. Pán fütyörészett és ki dörömböltodalent a fagyban a fű alatt Csak színfalakat szapultunk,és merülő sast láthattunk már eleget. Egy sereg elementálvonzódott körénk. A napnyugtától újra támolyog az ember II. Itt csak az éjjel látó ember sürög, mindig belekezd valami célszerűbe,még vizeket fakasztani sem tud.Valahogy nem érti milyen az a sík vidék. a tenger elmossa, a hajók elmentek, a metrókba beül. Itt él a kietlen város partjain,a mocsárnál kisiklanak a villamosok,valaki beleugrott a folyóba, (azóta nem sokat sír, nem nevet). Itt csak az éjjel látó ember sürög, mindig fél térdre ereszkedik - miért? Céloz vagy esküdözik magának, istenének?Mosolyogva viszi kicsinyeit a vesztőhelyre.Miféle vonzások között élnek, melyeken átzúg az üresség, és megkövül gyanta-szemük?*
Meg kell hogy érje Meg kell hogy érje a holnapotpár évtized szétszóródás utánahol már együtt haladhat belső idejévelaz eltűnt emberiség és egyéb bonyodalmak utánörül hogy a világteremtés szándéka is fel-felmerülgetettaz értelmetlen és érdemtelen sors őhozzá mégis kegyes vala A csikket hosszú ívben kipöcköltenagytestű menyétféle vagy micsodaszalad keresztül az utcánhosszúkás szőrös árnya hirtelen eltűnika távoli szemétégető szaga ideszálla pirosas fotelt mintha lomtalanításból mentette volnaazon ül bámulva a semmi üregébemost már a tavasz közeledikmellkasából mégis fogy az oxigénvégtelen sötét óceánok mélyén fulladozóhajóroncsokat húznak hosszú láncokonfelszínre holnap sürgő emberekés talán helyreáll a világ ritmusavagy folytatódik majd minden ugyanúgymikor a toronyszobából zárás utána sötét hullámok fölé megint kikönyököl
